Gyakori kérdések Jooble

Egy albergue, ahol magyarok várják a zarándokokat

2017-03-13

Évről évre több ezer magyar vág neki az El Camino, vagyis a Szent Jakab Út ösvényeinek. Ha az idén te is kilátogatsz, jó, ha tudod, hogy az egyik kis falu szállásán magyarok várják a zarándokokat! A Szent Jakab Baráti Kör egyik alapító tagjával, Dancs Marival beszélgettem.

1. Kérlek, mutatkozz be pár szóban!

Dancs Mária a nevem, Budapesten élek, 2 felnőtt fiam és két unokám van. Népgazdaság tervezést, beruházást tanultam, szálloda- és vendéglátó ipari képesítésem is van. Üzemgazdászként dolgoztam, később családi vállalkozásban a kereskedelemben voltam ügyvezető. Nyugdíjba vonulásom után még 10 évig vizsgafelügyelő voltam. 2009-től a Szent Jakab Baráti Kör egyesület önkéntes segítője, szervezője vagyok, és 2013–tól foglalkozok napjainkig a spanyolországi önkéntes zarándokfogadók szervezésével. Szerencsésnek mondhatom magam, mert örömmel tölt el ez a feladat. Nagyon jó érzés segíteni másoknak, látni a mosolyt a megfáradt zarándokok arcán. Megismerni idegen országból érkező, más kultúrával rendelkező embereket. A szeretet nyelvén mindenkivel tudunk beszélni. A mosoly drága kincs az albergue-ben, és nem kell érte fizetni.

 

albergue2.jpgAz albergue kívülről

 

 

 albergue.jpg

 

Az albergue belső udvara

 

2. Mikor kerültél kapcsolatba az El Camino-val?

Először 2004-ben hallottam az El Camino-ról, Bilicsi Erzsébet készült a zarándokútra, és segítettem neki a fizikai felkészülésben. Ő végül is nem ment el. Amikor hallottam, hogy 800 km-t gyalogolnak a zarándokok, hogy Santiago-ba érjenek, nem éreztem, hogy nekem ez tetszene. Sőt azt sem tudtam kik a zarándokok. Nem sokkal később a Nők Lapjában megjelent egy cikk az El Camino-ról. Egy pszichológus nő, Rozsnyai Margit elindult 5 egyetemistával, és az élményeiket írták le. Na, ekkor már felkeltette a kíváncsiságomat az út, de még mindig nem terveztem, hogy én is elmegyek. 2005 januárjában a férjem váratlanul meghalt. Ez mindent megváltoztatott. Újra terveztem az életem, minden reggel egy órát gyalogoltam, hogy a fájdalmam enyhüljön. Egy március reggeli napsütésben a Fogarasi parkban kezdtem gyalogolni, és egyszer csak hallok egy hangot: „miért nem indulsz el a Caminon?” Innentől kezdve nem volt megállás, a gondolataim csak a Camino körül keringtek. De hogyan induljak? Semmit nem tudok róla, de én mindenkinek mondtam, hogy megyek a Caminora. Végül találkoztam olyan emberekkel, akik már megjárták az utat és segítettek a felkészülésben. Csatlakozott hozzám egy hölgy, Szilágyi Anna, akit addig nem ismertem, ő hozta a barátnőjét és a barátját. Szomszédasszonyom segítségével elkezdtem spanyolul tanulni célirányosan, amire szükségem lehet az úton. Egy évig tervezgettük az utat, mit vigyünk, milyen felszerelést vegyünk. Végül 2006. szeptember 6-án elrepültünk Franciaországba és onnan vonattal mentünk Saint Jean Pied de Port-ba. Onnan tovább gyalog a Pireneusokon át Santiago de Compostelá-ig, majd az óceánig. Október 13-án érkeztünk haza. Sokáig nem találtam a helyem, nem tudtam, hogyan tovább, kerestem a Caminos lehetőséget, feltöltődtem új érzésekkel, új embereket ismertem meg. Kerestem, hogyan tudnám visszaadni másoknak azt a segítséget, amit én kaptam az utam során. 2008-ban két fiatal barátnőmmel a portugál úton jártunk Portó-tól Santiago-ig, majd folytattuk az utunk a „világ végéig” Finiszterre és Muxia-ig. Mivel nekem még volt időm, ezért elindultam az angol úton, de ott csak 2 napot gyalogoltam, mert nem volt több időm. (Ferrol-tól Mina-ig) 2009-ben Caminos baráti társaságban megbeszéltük, hogy elmegyünk Lébénybe, ahol van egy csodálatos Szent Jakab templom. A végeredmény , hogy megalakítottuk a Szent Jakab Baráti Kört, és ez évben 9. alkalommal szervezünk gyalogos zarándoklatot Budapestről Lébényig (200 km ). Az egyesület alapító tagja és szervezője is vagyok. Az egyesületünket nemzetközileg is elismerik, Nemzetközi Konferenciákra kapunk meghívót.

 

3. Mesélj picit a városkáról, Hospital de Órbigo-ról!

Órbigo egy kis falu az El Camino útvonalán. León-tól 34 km-re, Astorga-tól 17 km-re fekszik. A név arra a zarándokkórházra utal, melyet a máltai lovagok építettek a településen. Ők voltak a zarándokok első segítői. A jelenlegi templommal szemben működött a középkori zarándokszállás a 12. század óta. A mai önkéntesek tehát a 12. század óta tartó láncolatba kapcsolódnak be. A faluba az Órbigo folyót átívelő 20 lyukú hídon lehet bejutni. A híd közepén emlékmű hirdeti Don Suero de Quinones emlékét. Kilenc társával együtt sikeresen védte meg az átkelőhelyet a túlerővel szemben. A XIV-XV. században lovagi tornák színhelye volt. Napjainkban is rendeznek fiesztát, lovagi tornát, amikor az 1000 fős település több, mint 10000 turistát fogad. Ilyenkor a falu apraja-nagyja korhű ruhába öltözik és kézművesek, lantosok, zenészek, mutatványosok együtt énekelnek, szórakoznak. Több szálloda, étterem, strand, camping várja az ide látogató turistákat. A zarándokok is válogathatnak az egyházi és a privát albergue-k között. Az emberek vidámak, barátságosak. Don Manuelről, a falu papjáról mindenki nagy tisztelettel és szeretettel beszél. Vallásos emberek élnek a faluban, a templom mindig tele van falubeliekkel és zarándokokkal. 2012-től fogadják magyar önkéntes zarándokfogadók a Karl Leisner albergue-ben a világ minden pontjáról érkező zarándokokat. Karl Leisner pap volt, akit a dachaui koncentrációs táborba internáltak. A táborban avatták pappá. A tábor felszabadítása után hunyt el TBC-ben. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1996-ban.

 

medieval1.jpg

 

medieval2.jpgKépek a Medieval ünnepségről

 

4. Hogyan indult a magyar önkéntesek általi zarándokfogadás? Nyitott volt az ottani parókia?

A Szent Jakab Baráti kör 2013-ban rendezett egy hospitalero képzést, amire bárki jelentkezhetett. Itt találkoztam Giuseppe Monsone-val és Lin-nel, akik már voltak Órbigoban önkéntesek. Giuseppe elmondta, hogy neki nem tetszett Leónban, ahogy bántak vele az albergue-ben, ezért kereste a lehetőséget, hogy más rendszerben működjön egy albergue, ne legyenek merev szabályok. Nem sikerült a programjához rögtön partnert találni, de Don Manuel az órbigoi atya azonnal igent mondott. Így kerültek a magyarok Órbigoba. Giuseppe Monsone az ACC (Acogida Cristiana en el Camino) magyarországi referense, én pedig segítem őt a szervezésben. Ők bemutatták az ottani munkát, mi pedig a magyarországi zarándokfogadást. Nekem megtetszett a kinti laza, rugalmas zarándokfogadói munka, Giuseppenek meg az én munkám tetszett, így pillanatok alatt egymásra találtunk, rögtön jelentkeztem is, mert 6 évi álmom vált valóra. Rövid egyeztetés után megkért, hogy szervezzek egy csapatot. Fogalmam sem volt, hogyan tudnám megcsinálni. Péntek délután találkoztunk és még aznap este mondtam az egyik barátnőmnek Lengyel Irénnek, hogy megyek önkéntesnek Órbigoba, azonnal csatlakozott hozzám. Felhívtam a másik Caminos társam is, és neki is mondtam, hogy megyünk önkéntesnek, ő tanár, Doroszi Renáta, így nekem kellett alkalmazkodni, hogy el tudjon jönni. A negyedik hölgynek, a szegedi Hohl Zsuzsának 10 perce volt, hogy döntsön, mert már a repülőjegyeket foglaltam. Hétfőn megvolt a repülőjegyünk, a szállásunk Madridban és július 31-én repültünk. Azóta szervezzük az önkénteseket, évente 30-45 fő végez önkéntes munkát áprilistól október végéig. Nagy élménnyel jönnek haza az önkéntesek, van, aki minden évben megy. 2014-ben Don Manuel atya is ellátogatott Magyarországra, a lébényi Szent Jakab templomban misét celebrált, és Pannonhalmán is járt Várszegi Asztrik főapát úr meghívására.

 

don manuel.jpgDon Manuel és Guiseppe Monsone

 

 

don manuel2.jpgDon Manuel misét celebrál a lébényi Szent Jakab templomban

 

5. Hogyan zajlik egy önkéntes napja?

Reggel hét óra fél nyolc körül van az ébresztő a zarándokfogadóknak. Teázás, kávézás, könnyű reggeli után 8-kor megyünk takarítani. A zarándokoknak 8-kor el kell hagyni az albergue-t, ha valaki beteg, akkor még maradhat, és orvoshoz irányítjuk. Takarítás: hálótermekben az ágyakat rendbe tesszük, söprés, felmosás. Mosdó helységek, fürdők , WC-k fertőtlenítése, felmosás. Zarándokok konyhájában szintén rendet tesszük, az edényeket elpakoljuk, felmosunk. Az udvar takarítása, majd, ha szükséges, a hiányzó dolgokat pótoljuk (WC papír, törölköző, mosogatószer). Fél tíz körül az atyával közös reggeli. Ezután valaki bevásárol, megfőz a zarándokfogadók részére. Az albergue-t 11-kor nyitjuk. A recepciónál két ember dolgozik, egyik fogadja a zarándokot mosolyogva egy pohár vízzel, leülteti, a másik elvégzi az adminisztrációt, elmondja az információt, milyen program van aznap. Ezután megmutatja, mi hol van (tusoló, WC, stb.) és az ágyához kíséri. Napközben, ha szükséges, beszélget a zarándokokkal, segít, útba igazít. Esti beszélgetésen segít az atyának a fordításban. A beszélgetés után közös vacsora az atyával, és utána, akinek kedve van, elmegy a faluba, egy kicsit sétál a hídon, vagy ismerkedik a falubeliekkel. Főszezonban 3 önkéntes dolgozik együtt, és egymás között beszélik meg, ki mit csinál, ki mikor pihen, ha szükséges. Az önkéntesek egyágyas szobákban kaptak elhelyezést. Külön fürdőszobájuk és jól felszerelt konyhájuk van. A szállásért és étkezésért nem kell fizetniük.

 Orbigo este.jpg

Hospital de Órbigo esti fényben

 

6. Vannak visszajáró, vagy akár ott lakó önkéntesek?

Igen, többen is visszatérnek minden évben. A legfiatalabb zarándokfogadó 17 éves volt, amikor először volt kint, idén érettségizik és most megy harmadszor. Tavaly majdnem egész évben kint volt Szél Klára, aki a legtapasztaltabb zarándokfogadó, ő fogadta, irányította az új önkénteseket. Idén ismét kint van. Ez nagy segítség. Ács Hajni Spanyolországban él és ő is minden évben egy-másfél hónapot tölt az albergue-ben. Szerencsére egyre többen jelentkeznek önkéntes zarándokfogadónak, már szájhagyomány útján terjed. Mindig van a csapatban új és régi zarándokfogadó is. Jelentkezés után mindenkivel beszélgetünk a feladatról, és van egy nap, amikor az összes zarándokfogadó együtt van, ott újra ismerteti Giuseppe a feladatot és az új jelöltek bemutatkoznak. Kéthetente van váltás, egy napot mindig együtt dolgozik a régi és az új csapat, átadják az újaknak az információt. Az önkéntesekkel állandó kapcsolatban vagyok, figyelem kinek mikor kell utazni, és kiért kell menni a buszhoz.

 

hospitalero2016.jpga 2016-os önkéntes csapat

 

7. Milyen további terveitek vannak?

Giuseppe Monsone-val tervezzük, hogy a lelkiségre helyezzük a nagyobb hangsúlyt, hiszen egy egyházi albergue-ről van szó. Ez nem jelenti azt, hogy ide csak vallásos emberek jönnek. De aki ezért jön ide, az tudjon a kápolnában elvonulni, az atyával beszélgetni. Olyan zarándoklelkületű önkénteseket keresünk, akik több nyelven beszélnek, (de a spanyol nyelv a legfontosabb), és tudják a zarándokok lelki sebeit is „gyógyítani”. Itt arra gondolok, hogy meghallgatják a zarándokokat, beszélnek a problémáikról. Ez nagy segítség a zarándoknak. Az elmúlt években volt keresztelő, bérmálás az atya legnagyobb örömére, idén ismét lesz keresztelő. Az albergue-t a „béke szigetének” is nevezik a zarándokok és a zarándokfogadók.

 

Mari, hálásan köszönöm, hogy beavattál minket az albergue titkaiba! További sok-sok örömteli zarándokévet és rengeteg zarándokot kívánok nektek!