Ma megnézzük, mit is jelentenek az egyes spanyol nyelvtani kifejezések magyarul. Talán így számodra is könnyebb lesz memorizálni a spanyol nevüket.

 

Talán te is találkoztál már efféle instrukcióval feladatgyűjteményekben: “escribe el adverbio conveniente”, vagy “sustituye el objeto de la frase con un pronombre objeto directo”. Ha nem is dobtad el ijedtedben azonnal a könyvet, biztosan negyed óra nyomozásba telt, mire a szótár és a régi magyar nyelvtan könyved segítségével kihámoztad, mit is kéne csinálnod. Álljon itt egy kis gyűjtemény a spanyol nyelvtani kifejezések listájával, magyar példákkal is illusztrálva!

 

– sustantivo / nombre: főnév. Azaz minden olyan szó, amely a “mi?” kérdésre választ ad. Pl. perro, Juan, La Sagrada Familia, Madrid.

– sujeto: alany. Ha a mondatot elemezzük, az alany lesz az, aki/ami a cselekvést véghezviszi. Anno nyelvtan órán ezt a mondatrészt egyenes vonallal húztuk alá. Pl. A kutya megette a csontot. / El perro se comió el hueso.

– objeto: tárgy. A mondat tárgya az a dolog vagy személy, amire/akire a cselekvés kihat. Kérdése: “mit? kit?” Ezt jelöltük szaggatott vonallal. Pl. az előző mondatban a csont a tárgy. Vagy : János meglátta Máriát az utcán. Figyelem! A spanyolok külön jelölik, ha a tárgy mondatbéli szerepét személy tölti be! Ebben az esetben ugyanis a személy elé kerül egy “a” prepozíció, mint ahogyan ennek a mondatnak a spanyol verziójában: Juan vio A María por la calle.

– adjetivo: melléknév. A melléknév jellemzi a mondat valamelyik részét, pl. kellemes, szimpatikus, kelendő, stb. Kérdése: “milyen?”, és fontos, hogy mindig a főnév után áll a spanyolban! Pl. A szép házak kelendőek. Las casas bonitas se venden bien. Ha vannak még halovány emlékeid az általános iskolából, nos, ezt húztuk alá hullámos vonallal.

– adverbio: határozószó, a spanyolban konkrétan a módhatározót nevezik így. Kérdése: “hogyan?”, a cselekvés egyik jellemzője. Sok olyan határozószóval találkozhatsz, amely a “mente” képzőre végződik: cómodamente (kényelmesen), rápidamente (gyorsan), fácilmente (könnyen). A magyarban léteznek egyéb határozószók is (társhatározó, részes határozó), ezeket a spanyolban prepozícióval párosított főnévvel fejezik ki. Egy határozószós mondat: Tienes que preparar la cena rápidamente porque los invitados ya están en el aparcamiento.

– preposición: prepozíció, más néven elöljárószó. A magyarban nem létezik, mert mi a szavak végére ragasztjuk a képzőket, ragokat. a spanyol viszont, az angolhoz hasonlóan, elöljárószókat használ. Pl. por (miatt), con (-val, -vel), para (részére, számára), en (-ban, -ben), stb. En la puerta de la casa no me he encontrado con nadie.

– pronombre: névmás. A spanyol nyelv egyik legkacifántosabb része, inkább nem is merülök bele, ahhoz túl rövid a rendelkezésre álló terjedelem. 🙂 A lényeg, hogy megkülönböztetünk személyes névmást – pronombre personal (yo, tú, él/ella/usted, nosotros/as, vosotros/as, ellos/ellas/ustedes, azaz én, te, ő/ön, mi, ti, ők/önök), birtokos névmást – pronombre posesivo (mi, tu, su, nuestro/a, vuestro/a, su, azaz enyém, tiéd, övé, miénk, tiétek, övék), tárgyas névmást – pronombre objeto directo (me, te, lo/la/le, nos, os, los/las/les, azaz engem, téged, őt/önt, minket, titeket, őket/önöket), részes névmást – pronombre objeto indirecto (me, te, le, nos, os, les, azaz nekem, neked, neki/önnek, nekünk, nektek, nekik/önöknek) és visszaható névmást – pronombre reflexivo (me, te, se, nos, os, se, ennek a magyarban nincs megfeleltethető verziója). Ezeket aztán szépen variálgatja a spanyol.

 

Igealakok

És most lássuk, mi a helyzet az igealakokkal! Mivel a magyarban egy darab múlt időt használunk, mindig gondot okoz, melyik spanyol múlt időnek mi a helyes magyar neve.

– pretérito perfecto: közelmúlt.

– indefinido: egyszerű múlt / elbeszélő múlt.

– imperfecto: folyamatos múlt / leíró múlt.

– pluscuamperfecto: régmúlt.

 

Egyéb igealakok:

– futuro próximo: közeljövő (ir + a + inf.)

– futuro simple: egyszerű jövő idő (a magyarban ezek között sincs különbség).

– subjuntivo: kötőmód (nem létezik, csak az újlatin nyelvekben).

– condicional: feltételes mód

– estilo indirecto: függő beszéd (azt mondja/mondta, hogy….).

– voz pasiva: passzív szerkezet (vmi meg lett csinálva vki által, nagyon ritka a magyarban, mert rettenetesen hangzik, a spanyolban gyakori, de nem annyira, mint az angolban).

– presente: jelen idő.

 

Remélem, nem maradt ki semmi. Bármilyen kérdésed van, várom kommentben!

Ismered a spanyol jelen idő igéit? Itt egy tucat ingyenes videóból tanulhatod meg: SPANYOL JELEN IDŐ

Facebookon és Instagramon sok érdekes bejegyzésből tanulhatod a spanyolt. Te követsz már?